3.rész

    Mikor feleszméltem gondolataimból, Greg ijedten fürkészte tekintetemet. Megráztam a a fejem majd felé fordultam.
-Minden rendben?-kérdezte. Halottam hangjában az aggodalmat.
-Persze, csak elgondolkoztam egy kicsit.
-Biztos?
-Biztos.
-Akkor jó.-mosolygott.-De ugye tudod, hogy ha valami van, ránk bármiben számíthatsz?
-Tudom és köszönöm.-mondtam.
   Fejem vissza fordítottam a TV felé, Greg pedig bement Karl szobájába, biztos ellenőrizni, hogy még alszik-e.
   Újra finom illatok szálinkóztak  ki a konyhából, Jenny biztos valamit süt. Kiváncsiságom és orrom kihúzott a konyhába ahól Jennyt találtam egy serpenyővel a kezében. Mikor beléptem, pont palacsintát.Az asztalon már több mint egy tucat palacsinta hevert, melettük nutella és eper lekvár. Hmm, kedvenceim!
-Szia, Niall! Kérnél?- mosolygott Jenny amikor észrevett.
-Szabad?
-Perszee! Vegyed nyugodtan. A hűtőben van csoki- és karamell  öntet ha kérsz.
-Köszönöm.-mondtam hálálkozóan majd kivettem a szekrényből egy tányért, rátettem egy palacsintát, megkentem nutellával, összetűrtem és leöntöttem a hűtőből kivett öntetekkel. Nem volt túl hosszú élete, hamar felfaltam, kivégeztem. Kicsit sem sajnáltam, a hasam fontosabb mindennél.
Jenny csak nevetett azon, hogy ilyen mohón felfaltam, de hát...IMÁDOM a palacsintát!





                                                             *Másnap*

   Ma lesz az első ének órám. Várom is meg nem is. Kiváncsi vagyok egy hozzá értő véleményére is, de nem szeretek mostanában emberek közé menni. Nehéz lesz, de egyszer mindent el kell kezdeni.
   Reggeli után Gregel kocsiba ültünk és elindultunk abba az épóletbe ahól az énekóra lesz. Mikor beértünk már a folyosn várt minket tanárom, köszönt Gregnek majd engem behívott, Greget pedig elnegedte. Bent egy nagy terem fogadott. Volt ott zongora, gitár meg még pár hangszer a polcokon. Egy kis emelvényre  léptetett fel ami a zongora melett állt, ő beült a zongora mögé majd felém fordult.
-Szia, Niall.- mosolygott.- Szeretném hallani a hangodat. Ne félj, nyugodtan engedd ki a hangod.- bíztatott, majd kezembe adott egy könyvet.- Ha nem találod meg benne azt a dalt melyiket szeretnéd énekelni, szólj.
-Megkaphatom a gitárt?-kérdeztem félénken és a gitár felé néztem.
-Tudsz játszani rajta?-kérdezte. Bólintottam.-Akkor nyugodtan vegyed.
   Kezembe vettem a gitárt. Pengettem párat a polcon talált pengetővel, majd mikor pár farcs hangot halottam, felhangoltam. Tanárom csak némán figyelte mit teszek.
-Látom van füled hozzá.-mosolygott.
Én  nem mondtam semmit erre. Hirtelen gondoltattól vezérelve elkezdtem játszani eggyik kedvenc dalom gitáron. Egy idő után már énekeltem is hozzá. Tanárom ámultam figyelte játékom majd egy magasabb hangnál szája is tátva maradt. Most akkor tetszik neki, vagy nem?

2.rész

  Másnap reggel mikor felkeltem, arra a döntésre jutottam, hogy felkeresek egy énektanárt, hogy eltudjam indítani az életemet. Felöltöztem majd kimentem a nappaliba. Gregel találtam magam szembe, épp hozzám indult, hogy hívjon reggelizni.
-Éhes vagy?-kérdezte Greg.
-Mint a farkas!-vélaszoltam kérdésére majd a konyha felé vettük az irányt.
Reggeli közben elmondtam tervemet. Örömmel hallgatták tervemet.
-Remélem tudod, hogy számíthatsz ránk.-bíztotott Jenny.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
    Reggeli után Gregel indultunk neki Dublinnak. Délre találtunk egy jó magán énektanárt. Úgy 40 év körüli lehetett, de  nagyon kedves volt. Hetente 3 órám lesz. Szerdán 10-től, hérfőn meg csütörtökön 5-től.
     Miután hazamentünk, Karl megkért, hogy játszak egy kicsit vele. Elővette kiskatonáit és háborúzni kezdtünk velük. Nagyon értelmes kisgyerek, korához képest nagyon okos. Biztós jól is tanul, okos mint az apja. Nagyon hasonlít anyjára, Jennyre, de szemei az enyémre hasonlítanak. Jó kisgyerek, halgat szüleire és engedelmeskedik nekik.

Jól eljátszottuk az időt, észre sem vettük,hogy már ebédidő. Csak akkor jöttünk rá erre mikor Jenny beszólt a szobába,hogy készen van az ebéd.
   Ebéd után Karlnak aludnia kelett így már nem volt semmi elfoglaltságom ezért leültem a tévé elé. Valamilyen film pont akkor kezdődött ezért úgy döntöttem,hogy megnézem, ezzel is teljen az idő. Greg ajánlotta, hogy sétáljak egy kicsit a közeli parkban de még félek egyedül kimenni az emberek közé. Csodálkoztam is magamon akkor amikor arra a döntésre jutottam, hogy járni fogok énektanárhoz.
Változtatni akarok, kezdeni valamit az életemmel! Nem akarok örök életemben Gregék nyakán lenni. Így is sok tőlűk, hogy gondoskodnak rólam, ennyivel tartozok nekik.

Úgy belemerültem gondolataimba,hogy a filmre nem is figyeltem.Csak bámultam előre, a tévére, de az agyam nem fogadta be a képet.

1. rész

                                                            *1 héttel Niall kiengedése előtt*

  Utolsó hetemet töltöm az intézetben,az eddigi itt töltött időm kész pokol volt. Voltak még kirohanásaim,de mintent megtettem,hogy kiengedjenek.Greg gyakran meglátogatott. Ő már családot is alapított,de megígérte,hogy esküvő cask akkor lesz,amikor már én is kint leszek,hogy ott lehessek.Az utolsó hetem…most nem hibázhatok.Már csak 7 nap és kint leszek.

  Úgy érzem meg szerettek itt engem.Legalábbis a hangomat biztosan.Gyakran énekelek nekik,és nemrégiben kaptam egy gitárt is a bátyámtól,úgyhogy már azon is megtanultam játszani.Sokat bíztatnak,hogy tehetséges vagyok,és hogy szabadulásom után jelentkeznem kellene egy tehetség kutatóba.Lehet,hogy megpróbálom,de igazából félek emeberk közé menni.Vagy inkább attól félek,hogy megint ide kerülök.A további életemet pedig szépen szeretném leélni.Nem volt gyerekkorom,nem akarom,hogy életem se legyen.

                          *1 héttel később,Greg szemszöge* 

-Karl,indulunk ! Kész vagy már ? – szóltam be a kisfiamnak,aki éppen a szobájában készülődött-
-Igen ! Már várom,hogy menyjünk Niall bácsi után a korházba.Ugye most oda megyünk?
-Persze,kicsim.Csak előbb még beugrunk anyához a munkába,hogy ő is velünk jöhessen!
 Karl nem tudta,hogy Niall elmegyógyintézetbe van.Szerette őt,gyakran jött velem,amikor én mentem meglátogatni őt,de nem tudta,hogy hová megyünk.Jobbnak gondoltunk Jennyvel,ha csak simán úgy tudja,hogy korházba van.

-Sziasztok drágáim ! – üdvözölt a veleségem amikor beszállt mellém az autóba.
-Szia édesem! –köszöntem én is neki.

-Szia anya !- köszönt neki Karl is.

Beindítottam a motort és az elmegyógyintézet felé vettük az irányt.Csak egy utcával arrébb kaptam parkoló helyet,így oda parkoltam.Jobb ötletnek tartottam,hogyha csak én megyek be Niall után. Kicsit megilyedtem amikor kiszálltam a kocsiból és elindultam.De közben nyugodt is voltam,hogy végre haza jöhet az én szeretett öcsém.Most egy ideig nálunk fog lakni,amíg beindul az élete.Biztonságosabb így neki.

Az ajtó fele indultam, nem sejtve azt,hogy mivel találom szemben magam. A folyosón egy megviselt arcú, letört tekintetű Niallel találtam szemben magam, nem nyujtott mindennapi látványt. Kicsit vidámabb arcot vártam tőle,hisz kiengedik.
-Hála Istennek Greg, végre megérkeztetek!-nézett szembe velem öcsém.-Azt hittem már soha sem jösztök.                                                                   

-De itt vagyunk és ez a lényeg!-mondtam és megöleltem.- Na add ide a csomagodat, segítek cipekedni!

-Köszönöm.

Elindultunk a parkoló felé, beraktam hátul a csomagokat majd Niall beült Karl mellé és elindultunk.
-Milyen más lett a világ....-sóhajtott Niall a hátsó ülésről.

-Igen,más lett... Sok minden megváltozott.-mondtam majd beparkoltunk a házunk elé. Bepakuoltunk a házba, gondosan kezetmostunk majd Jenny tálalta aza egédet.Megebédeltünk, ezután Niall a neki kijelölt szobába elvonult pihenni.

                                      *Niall szemszöge*

Annyira kedvesek velem, törődnek velem, gondoskodnak rólam de nem fogom tudni soha meghálálni ezt nekik. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy megfogadom sorstársaim tanácsait, jelentkezem egy tehetségkutatöba de még túl korai ez nekem.Nem tudom miért,de nagyon félek az emberektől. Talán 1-2 év elteltével jelentkezek,de addigis meg kell találnom az emberek társaságát.Nem szeretnék púp lenni Greg és Jenny hátán.Jó,hogy egy ideig maradok velük,de azért szeretném,hogy majd egyszer nekem is legyen saját házam,feleségem,családom,karrierem.Holnap ki találok valamit,most inkább ki pihenem magam és alszom egyet.

Prológus

    Niall James Horan 5 éves volt,mikor szülei áldozatul estek keresztapja irigységének,megölte őket,húsukat pedig feltálalta vacsorának a két fiúnak,Niallnek és Gregnek. Greg mikor rájött erre,ki tört rajta a düh és megölte keresztapját.Mikor tette kiderült,nevelő intézetbe zárták,a kis Niall pedig árvaházba került.Ő nem tudta,hogy miért történik mind ez vele.Hogy miért ölte meg Greg a keresztapjukat,és hogy ő miért került árvaházba,miért nem maradhatott szeretett keresztanyával.Teltek az évek.Greg egyszer csak belépett az árvaház ajtaján és kereste öccsét.Ekkor mindent bevallott neki.Niall egyszerűen megbolondult.Nem bírtak vele a nevelői.Egyik nap beleharapott az egyik csoporttársába,a leharapott húst megette.Nevelője tátott szájjal figyelte az eseményeket.E miatt Niallnek elmegyógyintézetbe kellett mennie.Teltek az évek.7 év múlva kiengedték.Itt kezdődik el minden.

Szereplők

Niall Horan

Greg Horan


Louis Tomlinson


Liam Payne

Zayn Malik

Harry Styles

Eleanor Calder

Perrie Edwards

Jenny Horan (Greg felesége)

Karl Horan (Jenny és Greg fia)

Paul Higgins

Holly Higgins (Paul lánya)